Az emlőket három összetevő alkotja:

1. Mirigyszövet, amely a szülés után a tejet termeli. Az emlő mélyén ‘acinusoknak’ nevezett apró zsákocskák találhatóak: Lényegében ezek termelik, raktározzák és finom vezetékeken keresztül a jóval nagyobb tejcsatornákba ürítik a tejet. A tej csatornák a bimbón található nyílásokba torkollnak, melyek átmérője 12-15-szőr szűkebb, mint a csatornáké.
2. Kötőszöveti állomány, mely az emlő formáját és támaszát adja.
3. Zsírszövet, amely az életkor előrehaladtával fokozatosan elfoglalja a mirigyszövet helyét és ezáltal tapintásra puhábbá, lágyabbá válik a mell állománya.

E három alkotószövet aránya adja a keblek egyéni jellegét, amely minden nőnél más:

A mellek mérete, formája, feszessége aszerint változik, hogy milyen arányban tartalmazzák a zsír-, mirigy- és kötőszöveteket.

A fogyásra sem reagálnak egyformán: akinek a mellét nagyrészt mirigy- és kötőszövet alkotja, ha lefogy, keblének mérete, állománya nem változik, akinél viszont a zsírszövet dominál, ott a keblek is arányosan kisebbek lesznek.

Végül, de nem utolsó sorban tudni kell, hogy a mellek bőségesen tartalmaznak vérereket, idegeket is.