A mellrák a nők körében az egyik legrettegettebb betegség. Talán elsőre kevesen gondolnánk, hogy nagyon ritkán, de férfiaknál is kialakulhat.

Az utóbbi években egyre nagyobb figyelmet kapott a mellrák, mind a tudomány, mind a beteg szempontjából nézve. Számos fórum és szervezet alakult, hogy felhívja a figyelmet a betegség súlyosságára, és tanácsokkal lássa el a betegeket.

A betegség kialakulásakor nagy szerepe van az egyénnek, és az önvizsgálatnak, hiszen amennyiben valamiféle gyanús elváltozást tapasztalható, nem szabad késlekedni, rögvest javasolt a szűrővizsgálat. Az időben felismert és diagnosztizált mellrák ugyanis jól kezelhető, a statisztikák szerint az esetek 60-70%-ában gyógyítható.

A diagnózis az orvos állítja fel, az ún. hármas vizsgálattal: 

1. A fizikális vizsgálat tapintás útján történik. Egy tapasztalt orvos sok esetben már ekkor következtethet a mellrák sajnálatos kialakulására.

2. Mammográfia és/vagy emlőultrahang
A mammográfia lényegében az emlők röntgenvizsgálata, csak kisebb sugárterheléssel. A két “sugáráteresztő” lemez közé szorított emlőkről alkotott (oldalról és felülről készült kép) kép a ‘mammogram’.
A módszer az emlőrák korai felderítésének egyik hatásos, de nem csalhatatlan eszköze.  A vizsgálat némi kellemetlenséggel is járhat a betegre nézve.
Az ultrahangos vizsgálat kiegészíti a mammográfia eredményeit.

3. A mintavétel
Akkor alkalmazzák, ha a mammográfiai vizsgálat gyanús eredménnyel zárult. A daganat típusa, viselkedése, összetétele így pontosan analizálható.

+ A modern tudományban alkalmazott képalkotó vizsgálatokkal (MRI, CT – melyekről mindannyian halhattunk már) az orvosok már maximális pontossággal be tudják lőni a daganat elhelyezkedését, méretét, környezetéhez való viszonyát.

A precíz vizsgálatokat követően, amikor megtörtént a tumor jellemzőinek összegyűjtése, az orvosok döntenek a kezelés és terápia leginkább hatásosnak vélt módjáról (sugárkezelés? sebészi beavatkozás? célzott terápia? stb.).